Kicsit hisztis a természet, ha télen jó idő van, akkor az rügyfakasztós, ha meg rossz, akkor cudar rossz. Csütörtökön még egy pulóverben fácánoztam., most meg a vízszintesen szakadó havat nézem és azon gondolkodom, hol is van a hólapátom. Egy nap alatt két arculat. Igaz, van aki ezt percenként képes produkálni. 

De maradjunk a csütörtöknél. Ha ennél már csak egyetlen emberrel kevesebb vadászna, az egyéni vadászat lenne. Ebből kiszámítható, hogy erre a napra kettőre apadt a fácánozós brigád. De remekül ment a dolog.  Jó nagyot kellett gyalogolni, nádastól nádasig, elhagyott tanyahelyeket is átbogarászva, hogy megtaláljuk a kakasokat. Az egyik tanyahelyet alacsony drótkerítés szegélyezett, itt-ott letipródva és alig félméternyi gizzel-gazzal benőve. Ebben nem tud, meg nem is szokott az igen éber kakas megbújni, legföljebb a mimikrijében bízó fácántyúk. Látom, hogy a Fruzsi kutya  "beszobrozott" a kerítés sarkánál. Na, ez éppen úgy lesz - gondoltam -  mit egy héttel ezelőtt, amikor egy tyúkot jelzett ugyanígy.

Mielőtt odaértem volna, Fruzsi elvesztette a türelmét és egy gyönyörű kakast ugrasztott. Utána pedig még négyet ! Szinte egyazon helyről !  Ki érti ezt?

A kakasok pechjére mind az öt összetalálkozott a puskacsővel. Tanulság - könyvem címét idézve - eb a vadász kutya nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.