Azt hiszem én már láttam ezt a fehér izét valamikor, amikor még azt hittem, hogy nekem is olyan hosszú lábaim lesznek, mint a  mostohatestvéremnek, Bercinek. De ez a mostani fehérség már nem tréfa. Reggel jött a Gazda, pórázt tett rám, mert nem bízik bennem, tudja, hogy szeretek szökni. Ugattam már neki, hogy ne pánikoljon,  az esti etetésre biztos hazamegyek, de nem hisz nekem. Kiborul, ha lélépek. Valami autókról beszél, amik elüthetnek.

Szóval, ma is elindultunk. Berci azonnal rohant előre - biztosan nagyon kellett már neki kakilni - én is belefeszültem a pórázba,  de ez a fehér izé, magasabb volt nálam, menni nem tudtam benne, csak nagyokat ugrálva  haladni. Basszus, ezt nem nekem találták ki, menjen ebben az, akinek hólapát volt az anyja.

Megálltam és a legszomorúbb ábrázatom bevetve, a Gazdára néztem. Tudom, hogy érti amit gondolok, mert egyszerűen a hóna alá kapott és így mentünk tovább.

Látod, hosszú lábú, többet ésszel, mint lábbal!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.