Egyik napról a másikra, virágba borult a falu, az utcákban sorakozó szilvafák virágaitól. Szinte az élet csodája, ahogy a megcsonkolt fák kihajtottak és halvány rózsaszín menyasszonyi ruhát öltöttek. Szép házat, kopottat, lakottat, vagy elhagyottat - nem válogatva, egyaránt megajándékozták a szépségükkel. Ilyenkor a szegénység sem látszik annyira a pompától,  de csak rövid ideig tart a nászruha varázsa, mert amikor a szirmok lehullanak, egy darabig ugyan még a beton szürkeségét takarják, de azután minden marad a régiben, kilátszik a falu szegénysége. 

Innen onnan -  kétségtelen a kikeletet jelentően -  metsző olló  csattogását hozza a szél, de sok portán már csak az elmúlás ül tort, nő a gaz, hullik a vakolat, tárva nyitva a kapu, csak a szél mozgatja.Lassan elnéptelenedik a falu, akik külhonba mentek sem akarnak többet visszajönni, a föld szaga, illata, már nem csábos számukra.

Van egy fővárosunk - ez jelenti Magyarországot, a kiváló GDP-vel, meg mindennel, a vidék meg mintha nem is létezne. Fanyarul szoktam mondani, milyen jó, hogy itt nálunk semmiféle ipar, üzem nincs, így nem szennyezett a levegő. Jobb híján, majd pénzért és kortyonként áruljuk a finom illatú levegőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.