Valahogy nem jól indult már az elején. Minden zsebet átkutattam a Niva kulcsa után - közben mondtam az égi áldást - hogy évek óta csak tervezem a kulcsmásolást - de ettől sem került elő. Az adrenalintól ( dilinek is hívják) rémleni kezdett, hogy előző este az autóban hagytam. Ott is volt ! ( Rablók most ne figyeljenek )Jó emberek lakják a falumat - nyugtattam magam.

Amikor kiértem a leshez, kiderült, hogy a favágók is ezen a napon akarnak fuvarozni. Jól összejöttünk, nem mondom. Azután szépen csendesült minden, a Hold is szaporán szórta a fényét, amikor a les "mögötti" Duna -ágon motorcsónak közeledett. Gondoltam csak a halász lehet, az is volt. Kicsit megkésett a varsák felszedésével, éppen a lővilág utolsó pislákoló fényénél cibálta ki a varsáit. Illetve cibálta volna, ha nem szedték volna ki előtte valakik.Én ekkor már feladtam a nyugodt este hangulatát, a les korlátjára támaszkodva néztem a kínlódását. Meglátott, köszönt. Azt hiszem.

Felkiabált hozzám, hogy nem láttam-e erre valami embert. _Mégis milyenre gondolt? - kiabáltam vissza.  - Hát olyanra, aki kiszedi a varsát és a halat ellopja!  - Nem, nem láttam -  ordibáltam vissza - hadd hallják a disznók, hogy itt vagyok -  de akkor én is kérdeném, hogy maga  nem látott- e  olyan embert, aki kispuskával lövöldöz, mert itt meg  olyan is van.

Az épületes párbeszéd után elberregett a halász, én meg feladva minden disznós reményt, egy pipaszívást még engedélyeztem magamnak.Az utolsó bodorodó füstkarikák, már a csillagos ég felé kanyarogtak, beesteledett.

Ekkor egy róka sunnyogott a szóróra, valami kis madár illatra vágyva. Disznóra vártam, róka lett belőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.