Mától kezdve, van egy receptem arra, hogyan duplázzunk meg egy halat - persze csak vizuálisan - ha kicsi és kevés. Az ötletet a Kopácsi halászok adták, akiknek specialitásuk a csíptetett ponty. Ez egy furán, a hátán  felbontott és ilyen módon szálkátlanított hal, amit kiterítve, befűszerezve  nyársra húznak és mintegy két óra hosszat parázson sütnek.   

Ennek a módszernek aktualitását az  pontyocska adta, amit az unokám fogott. Teljesen egyedül, a bevágástól a kihúzásig. Nekem a megtisztelő szákolás jutott. A bontást is együtt csináltuk, igazából ez volt az első ilyen fajta "boncolásom". Elég morbid lett a végeredmény,  mert "kiterítve" olyan lett a hal,  mintha a hasánál fogva, a saját tükörképével kapaszkodna össze.

Innentől kezdve - technikai okokból ( esett az eső) -  eltértünk a kopácsi módszertől, a parázson sütéstől, helyette tepsibe került és ott sült meg, jó sok szalonnával tűzdelten, krumpliágyon.

Mondhatni remek karriert futott be a halacska.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.