Figyel öreg, ha továbbra is így könnyezel, mindenem elázik. Remélem nem azt az elszáradt karodat sajnálod, amit levágtam? Először is, azért kellett megtennem, mert belógott a les elé, másodsorban, meg - sose sajnáljad -  szép új ágak nőttek  ki belőled a levágott helyén.

Amikor egy kis szél is kerekedett, úgy potyogott a fűzfa leveleiből a víz, mintha esne az eső. Azért - ha belegondolunk - csodás teljesítmény, hogy onnan valahonnan a mélyből szívják fel a gyökerek az éltető nedvességet, ami egészen a magasban zizegő levelekig jut és miután leadták a fának szükséges jóságokat, a levelek végéről - visszapotyognak a földre. Meg rám, ahogy békésen pipázok a fa alatti lesen, disznóra várva.

Amikor a fából potyogó esőt, valódi kezdi felváltani, feladom a küzdelmet. Ma is a disznók győztek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.