E!ső ránézésre az!  A szelíd lankákat borító  - már erősen sárguló - repceföld, a Kalahári sivatagot juttatja az eszembe.Mindkét esetben azt hihetné az ember, hogy nincs élet benne, a sivatagi homokban a szárazság-, a repcében pedig a sűrűsége, átjárhatatlansága miatt.

A Kalahári sivatagban a vadászat embert próbáló, csodálatos és részemről eredményes is volt. Az előttem sárguló repceföldben - két lépést sem lehetne tenni, máris foglyul ejtene. Igazából csak a traktorok vájta művelőnyomok engednek egy kis belelátást a dzsungelba. Szóval itt a vadászat csak akkor lehetne eredményes, ha a vad megteszi azt a szívességet, hogy a les közelébe ballag és beáll a művelőnyomba.

Szinte csak megszokásból távcsöveztem a repcét, amikor az egyik helyen valami furcsa ágat-bogat vettem észre. Azután még egy párat. Jó fertályóra múlva az ágak gazdái is kiemelkedtek a repcéből. Három csodálatos bika formájában. Még barkában vannak az agancsok, így még nagyobbnak tűntek, mint majd lesznek a tisztítás után. Saccolom az agancsuk súlyát számolom az ágak számát - de csak "elvi síkon" - mert mindhárom bika még fiatal és reményteljes.

Szóval mégis van élet a repcében !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.