A vadásznak a fegyvere, nem egyszerűen egy ölésre szakosodott "eszköz", olykor sporteszköz - sokkal több, illetve más  annál. Először is, úgy választjuk ki, mintha feleséget választanánk, kezes-e, hozzánk illik-e, visszarúg-e és hűséges-e. Vásárláskor fogdossuk, tapogatjuk ( lánykérésnél ez elmaradhat, pláne ha jelen van az apósjelölt ), vállba kapjuk, célozgatjuk a vadászbolt sarkait és végül próbalövéseket adunk le vele. ( ezt már nem a boltban, hanem a lőtéren) Ja és az árát is megnézzük, mert ugyan nem a az árától lesz a puska jó puska, hanem a gazdájától.

Azután vállra kerül a kiválasztott és kísér bennünket - olykor évtizedekig - a vadászatokon, fagyban, hóban, esőben, sárban, napsütésben, holdvilágos éjszakákon, mintha összenőttünk volna.  Együtt éljük át a vadászat minden örömét, bánatát, azt is, amikor "munka nélkül marad, mert a gazda csak szemlélődik -  és a beteljesülést is, amikor elindul belőle az életet a haláltól elválasztó döntés, a mi döntésünk.

Értetlenül állok a megdöbbentő hír előtt, hogy maga ellen emelte szeretett fegyverét - a vadászbarát - akinek élete, sőt lételeme volt a vadászat. Élt, halt érte. Most szószerint, mert így dönött !

Az igazságot, a valós okot már sosem tudjuk meg, elvitte magával az örök vadászmezőkre. Isten veled Pisti, nyugodj békében !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.