Már az esti nyolc órát is elkondította a közeli falu temploma, de  még patakokban folyt rólam az izzadtság.  Jó ez a les-házikó - télen, meg esőben. De nyári melegben szaunává válik, amikor beülök, eszembe jut az a film, ahol a sivatagban állomásozó katonákat, valami hasonló zárkával büntették.

Ajtót ablakot nyitok, kicsit kezd ki-be járni a levegő, meg a szúnyog. No, adok én nektek zümmögést, meg csipkedést - fenyegetőzök - és rágyújtok a jó fél órás üzemmódra tömött pipámra. Ettől ugyan nem lett hűvösebb, csak büdösebb. Mármint szúnyogéknak. Élvezem az új pipám nyújtotta remek érzést, a bodorodó karikákat, az aromás ízeket. Ami meg a zacskójára van írva, pipa nékül is be fog egyszer következni, szóval leszarom.

A les mögötti holt-ágban egy hód csapkodja a vizet, élvezi az áradás okozta ramazurit, örül, hogy  lesz újabb rágnivalója.   A les előtti réten hat-hét nagybála szomorkodik -  akinek kellett volna, nem vitte el, - most úgy állnak ott, mintr a rét égnek fordult kerekei.

De a rét ezt már nem  bánja, mert hová is gurulhatott volna. Kőrben erdő, oldalt a Duna, jobb lesz itt maradni - gondolja, ezeket a fránya kerekeket, meg majd elviszik egyszer, aztán többet nem fogok ilyen butaságokra godolni. Minek mennék? Hová mennék? Nekem itt a legjobb.

Leszáll az este, a rét elnyeli a bálákat, mostantól csak a fülemre lehet hagyatkozni. Halk reccsenés töri meg a csendet. Mi lehet? Őz? Szarvas? Inkább disznó - döntök. Fúj, csámcsog, recseg!  Azután a távcsövemben meglátom a szórón csemegéző borzot. Szép ez az állat, de most kap tőlem hideget-meleget. Mintha meghallotta volna, sértődötten elvonult.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.