Nem vadász történet, de majdnem az. Krakkó felé, Szlovákián keresztül, az alacsony Tátra és a Magas Fátra között, jó meredek hegyek ölelésében éli életét egy csodás kis rönkházakból álló falucska negyven egynéhány háza. Komolyan mondom, mint a mesében, a XXI. századot,  csak az udvarokon álló autók jelentik.

Egy tót atyafival hozott össze jó sorsom, akitől a medveveszélyt jelentő tábla valóságtartalmát kérdezgettem, hogy tényleg van-e itt medve, meg veszélyes-e, stb. Unhatta már a jóember ezeket a "turistás" kérdéseket, de türelmét nem vesztve, kérdésre, kérdéssel válaszolt.

Tudom-e, hogy mit kell csinálni, ha támad a medve. Mondom neki, hogy én is pont erre lennék kíváncsi. Hát idefigyeljen - mondta. Ha támad a medve, jól meg kell dobálni - már bocsánat - szarral!  Én pedig jól belelépve a kérdésbe, azt kérdeztem -  mint mindenki más -  hogy azután, honnan lesz a szar.

Mire köll, addigra éppen lesz - mondta.

Hát ennyit tudtam meg a szlovák medvékről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.