Ha egy megszállott vadász a bőgési időszak kellős közepén elutazik, annak nyomós oka kell, hogy legyen. Évek óta tervezett utam valósult meg, Auschwitzban voltam. Tartoztam ezzel az úttal magamnak, hogy a rémségek ne csak könyvből olvasott, vagy filmen látott "élmények" legyenek. Miközben a helyszínen átélhettem az emberiség legnagyobb és legcinikusabb gaztettét - itthon arról vitáznak a politikusok -  éppen erről, a  holokausztról szólóan -  hogy megépüljön-e a Sorsok Háza., vagy sem.  Épüljön meg, de....! Nyilván nem mindenkinek adatik meg, hogy a helyszínre zarándokoljon és szembesüljön a rémségekkel, de mégis ezt kéne tenni. A pokol sem lehet különb, mint az itt látottak

Okosat mondott az idegenvezető. Addig senki sem tudja önmagában lezárni ezt a történetet, amíg nem látja és nem éli át személyesen a helyszínen. Valóban így van - fájón, szégyennel a lelkünkben  - ha megérteni nem is, de valahogy lezárni, le lehet a történelmünk ezen mocskos szégyenfoltját.

Radnótit idézném: "Oly korban éltem én e földön,

                            Mikor az ember úgy elaljasult,

                            Hogy önként és kéjjel ölt,

                            nemcsak parancsra !"

 A véletlen hozta úgy, hogy az Auschwitzi látogatásom napja, éppen arra a napra - szeptember elsejére - esett, amikor 75 évvel ezelőtt Németország megtámadta Lengyelországot és kitört a második világháború.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.