Helyrebillent a lelkivilágom, a közel fél éve pihenő sörétes puskám újra életre kelt, az idei évad első gerlézését éltük át, mindkettőnk nagy örömére. A gerlézésekről már sokat és sokszor írtam, de arról még nem, hogy a pipázás hogyan kapcsolható össze vele. Elöljáróban annyit, hogy a pipa rituális szerepe vadászataimban - már ismert, mert ódákat írtam róla. Magaslesen "előjátékként", horgászatban kabalaként, de sörétes puskával kapcsolatban csak egyszer említettem még, amikor a szám jobb sarkában pihenő pipám csutoráját - egy rebbenő kakas - kapáslövése által pontosan a mandulámig toltam be, miközben a bajuszom is megpörkölődött. Akkor eldöntöttem, hogy sörétes puskával nem barátkoztatom a pipámat. 

A véletlen másképpen hozta. A gerlék már a falu felé húztak vissza, jelezvén, hogy számukra - és ezzel számunkra is -  a vadászat befejeződött. Gondoltam a szép napot egy pipával búcsúztatom. Ekkor egy elkésett gerle húzott el - hogy ne túlozzak, "toronymagasan" fölöttünk. A régi történetből okulva a pipámat áttoltam a bal számsarkába és - olyan lesz ami lesz alapon - "kocsirúdnyit" elébe tartva, rálőttem. Illetve - legnagyobb meglepetésemre - lelőttem.

A pipadohány zacskóján lévő intelmeket ki lehet egészíteni, miszerint a dohányzást káros az ön egészségére azzal, hogy a gerlék egészségére is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.