Hogyan?

2014.10.03. 09:27

Ezt a történetet hátulról kezdem, mert úgy érdekesebb. Tehát ! A fegyverlámpám fényében - őszinte megdöbbenésemre - egy alig negyven, ötven kilós süldőcske ült - igen, nem elírás, hogy ült - és öt vagy hat, csíkos, alig kéthetes  malackáját szoptatta. Jézus Mária, ilyenkor malacok? Ráadásul egy süldőkorba alig beleférő disznónak? A disznókat nem zavarta a lámpám fénye !! Még azt is megvárták, hogy lemásszak a lesről, sőt, a nyiladékon ballagva tőlem alig egy-két méterre, elég hevesen méltatlankodtak a vacsorájuk megzavarásáért.

Az előzmény jó két órával előbbre tevődik, amikor hat óra körül kiültem a lesre.Már több alkalommal is - éppen ebben az időben - egy jókora róka szokta meglátogatni a szórót - talán abban bízva, hogy egy madárka ott lehelte ki a lelkét?

Miután még csak hat óra volt, a disznókat későbbre vártam - ráadásul a rókának már előzőleg beígértem, ha provokál, abból baj lesz - egy dörrenéssel be is következett számára a baj. Utána nagy csönd ült az erdőre, csak az egerek rágcsálása hallatszott.  Fél nyolc lehetett, amikor eluntam a csendet, pakolni kezdtem a holmimat, már a hátizsákom madzagjára is masnit kötöttem - amikor nagy zajjal beállított ez a disznócsalád.

Van a történetnek tanulsága! Ugyanis, a távcsőben nem látszottak a malacok, a magas fű takarta őket. Csak a fegyverlámpa  fénye fedte föl a valóságot. Bevallom, beleizzadtam, hogy milyen óriási hibát követek el, ha lámpa nélkül lövök!

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr16753567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása