A rosseb egye ezt a pagonyt. Üres, mint a két napja még egeret sem látott gyomrom. Ha így megy tovább, még a bolháim is kiugrálnak belőlem. Pedig azt károgta az a szürke dolmányos nagyhangú, hogy az erdőmön túl, egymásba érnek a pocok- lyukak. De most mit tegyek, ha ide születtem, ezt a részt ismerem. Öreg róka nem tanul új kunsztokat - mondanám, ha okos lennék, vagy kutya, de csak ravasz vagyok, meg éhes.Tudom mikor jön a kétlábú, azzal a durranóssal botjával, amibe egyik kölköm bele is szaladt, tudom mikor megy el, ha meg lő valamit - nagy ritkán - akkor nekem is jut ez-az.  A pagony most kihaltnak tűnik, szomorúnak - pedig az a bolondos bagoly azt mondta, hogy itt dübörög a jólét, csak én nem veszem észre.Lehet, hogy csak a rengeteg szúnyog dübörög a fülébe?

Ha ember lennék, azt mondanám, hogy röghöz kötött vagyok - de róka vagyok, így lyukhoz kötött - én már nem akarok más vidékre vándorolni, majd megélek valahogy. Itt van a váram, amit sok év alatt építgettem, sok szép járattal, amik most üresen tátonganak, mert mindenki elment valamerre.

A minap összefutottam a csíkos fejűvel, ha jól tudom, a kétlábú borznak hívja és haragszik rá, mert lopós. Ő azt mondta, hogy el kéne indulnunk nekünk is, mert ilyen eldugott helyen soha nem lesz jobb, csak rosszabb.

De - kérdem én - merre?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.