Csak saccolni tudom, hogy minimum  tizenöt éves a remek kapcsolat a fácánokat tenyésztő és vadásztató baráttal. Minden szezont itt kezdünk és itt is fejezünk be - ahogy erről már többször írtam. Ebben az évben egy kicsit másképpen alakult, a fácánok hamarabb lettek "készen" . Vadász nyelven - a tollában pompázó, jó húsban lévő és jól repülő madarakat - nevezzük így.

Idén nem mi kezdtünk, előző napon már vadászat volt - ennek nyomai jól látszottak -  ugyanis a homokos talajon kupacokban virítottak a nagy tizenkettes, magnum (  Ágyú kaliber !)  lőszerek tarka-barka hüvelyei. Édes Istenem! Miből gondolja - egy önmagát vadásznak tekintő lövöldöző -  hogy nyugodtan eldobálhatja a vadászat szemetét, a soha el nem bomló műanyag hüvelyeket? Nem volt közöttük egyetlen egy jó érzésű vadász sem, aki szólt volna, hogy ugyan szedjék már össze, ha már nem tanulták meg, hogy - lövés után - a kilőtt hüvelynek azonnal zsebben a helye ? Ennek olyan reflexnek kéne  lennie, mint  annak, hogy "nagydolog" után lehúzza az ember a cuccot, nem hagyja közszemlére.

Az előző napról megmaradt kakasok nagyon szépen repültek - gondolom ezért úszták meg a háborúzást - igaz, sokat kellett gyalogolni utánuk. Az urak által eldobált hüvelyek nagy részét pedig összeszedtük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.