Egy kicsit megtekerve a mondást: aki disznók közé keveredik, megeszik a korpák. Ha  társasvadászatra elmegyek, vállaljam, hogy bárki állhat mellettem. Az alábbi történetben, hogy ki a disznó és ki a korpa - az ízlés kérdése.

Hát így esett, az alábbi eset, hogy emelném a puskám - éppen a fejem fölött szálló kakasra - amikor a mellettem álló vadász lelövi. Zárójelben megjegyezném, hogy nagyon  szar érzés, amikor a biztosnak látszó lövés "benne reked" a puskában.  Van ilyen persze,  néha elkapja a hév az embert, ne legyünk álságosak, mindenkivel megesett már hasonló  -  bár ahogy a "szomszédom" előzőleg dicsekedett, ő százszámra lövi a fácánokat, kacsákat, szóval nem ezen a a fácánon múlt az idei év statisztikája.  Még abban sem lehet kötözködnöm, hogy nem kért volna elnézést, mert kért, egy odavetett "bocs"-al.

De amikor ez már másodszorra is így történik, emelem a puskám, de minek, azután jön a "bocs", akkor úgy döntök, hogy "eloldalgok" mellőle.

Tanulság? Kinek mi !

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.