Mindenki ismeri - persze életkortól függően -  Máthé Péter szép dalát, ami a barátokról szól, akik azért vannak, hogy visszahozzanak egy rég elvesztett álmot...stb, stb. Kb. ennyi a lényeg, nem akarván szó szerint idézni.  És akkor mire vannak a vadász barátok? Mit hozzanak vissza? Elmondom, mert jobb ha én teszem.

Szóval az úgy volt, hogy "köztudott" dolog, hogy fél évszázados vadászságom alatt, de előző életemben sem, amikor nyilván vadászkutya lehettem, vagy efféle - nem sikerült szarkát lőnöm. Kutya mivoltomban sem.

A barát, az barát és ott segít ahol tud, mint a kis úttörő aki a vakot áterőlteti  a túloldalra. Most viszont az én barátaimról lesz szó.Lassan elérek a lényeghez, még ha kínos is.

Szóval az történt, hogy fácánozás közben, az én aranyos barátaim kórusban kiabálták, hogy egy szarka lövést kapott, ott valahol, előttem-mellettem landolt egy bokron, gyorsan lőjem le, mielőtt elszáll. Több sem kellett - sebzett szarka is szarka jelszóval - keresni kezdtem a bokrok ágain a madarat. Itt és most, álljunk meg egy pillanatra a történetben, mert ez a rész a legkínosabb. Hogy a kórságban gondolhattam, hogy egy egyszer már agyonlőtt szarka,  egy bokron kuksol és éppen rám vár.

No, nem szaporítom, essünk túl a blamán, kb. öt méterről "agyonlőttem" a barátok által előzőleg gondosan odarakott műanyag szarkát.

Tanulság ide is dukál, mint minden történetem végére: éppen ezért vannak a jó barátok !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.