Jól érezte az öreg nyárfa. Megjött a hó ! Hozzáteszem gyorsan, hogy végre ! És nem is a szokásos módon, felülről lefelé esve, vagy költőien - szállingózva-  hanem vízszintesen, szélviharra ülve. Az örömöm nem annak szól, hogy majd valami téli sportot űzhetek, mert semmiféle  havas-jeges sportággal nem vagyok jóban. Ahogy ez egy igazi alföldi "gyerekhez" illik. Igazából esni sem tudok rendesen, ha én esek, akkor vigyázz állásban és lehetőleg tarkóra. Ezt már egy lefagyott köpésen is meg tudom tenni, nem kell hozzá jégpálya.

De most nem is ezért jó ez a hó és a cudar hideg, hanem azért mert végre pusztulnak a kullancsok, a szúnyoglárvák, a legyek,  a tetvek, és a rengeteg kárt okozó pockoknak is befagy a segge. Évek óta hiányzott már a télnek ez a regulázó szerepe.

Amit viszont az ónos eső tett a Pilisi erdőkben - az már valóban tragédia. Az ónos eső - nem más, mint egy  jellemtelen képződmény -  "aki" nem tudja eldönteni, hogy mi is legyen, eső-e vagy hó. Lételeme a károkozás. Hozzátenném, emberben is van ilyen.

Közben átlibbentünk az ó -évből az új -évbe, aminek első napján kizarándokoltam  Szt.Vendel szobrához, ahogy azt évek óta teszem. - Vendikém - szóltam, hozzá -  ha megkérhetnélek, mint az állatok védőszentjét - légy szíves  mondjad már meg a vadaknak, hogy ebben az évben is én maradtam a "főnök", szóval nem kell betojni, nem sok kárt teszek bennük.

Hálám jeléül pedig vedd ennek a mécsesnek a lángját !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.