Délkelet felé nyitó kedves szíjas uram.

Ne lepődjön meg kend - vagy csak módjával - hogy saját, kegyet osztó, arénát avató, szalagátvágó keráli kezemmel rovom sorom, de a papírnak is füle van, ha érti mire gondolok. Megmondom én maga-tegének, hogy a helyzet igen csak szaros,  tenni kell valamit, hogy mit, az szigorúan titkos, de bízok a buta népben, meg a nyalókásokban. A helyzet az, hogy megálmodtam, a kancelláriában lesz  valami kórság, valami olyan betegség, amitől a jó kis aranypénzek galádokhoz fognak vándorolni.  Még szerencse - amin az udvari táltosom is elámult -  amikor mondtam, hogy amit ő még csak nem is tud, abban én már nyakig ülök..

Mert miről van szó, ha szó lenne ! Arról a sok arany dukátról beszélek, amit sarcban begyűjtettem, meg még a buta szász is adott a fösvény bukszájából, igaz nem mondtuk nekik - mert nix dajcs - hogy mire köll a sok arany. Tege-maga meg zsivány palesztin kufároknak adta tovább, hogy üljenek rá, mert úgy fialni fog ? A teremburáját ! Oszt nem fialt, mert kilopták alóluk.Most pedig nagy a baj, mert beszélik szanaszét, ha tudtam, hogy ellopják, miért nem szóltam mindenkinek, hogy vegyen vissza annyit, amennyit adott, hogy egál legyen, mint a Felcsút - Kerekesszékesek focimeccs.

Bazi nagy keráli bizalom volt, hogy csak kend-magának szóltam, amint hírlik jó eredménnyel. Kivette, amit betett, közben ami túlcsordult, abból egy takaros kunyhót is vásárolt, ahogy hallom ráfizetésesen, mert klóros a feredő medencéje.

A lényeg, hogy a pénz az ablakban, a pórnép meg verje csalánnal, hogy dagadjon !

A keral tenmaga!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.