Woody Allen írja valahol, hogy az agya a második legfontosabb szerve. Ezen lehetne csámcsogni, kiforgatni, elgondolkodni, hogy kinek mi a legfontosabb és mi a sorrend és a szerzőnek mi volt az első. Én bizton állítom  - vadászember lévén ( és koros ) - hogy a láb is toplistán van, mondjuk úgy, hogy az első háromban.

Mert ugye hiába az elhatározás, az akarat, ha a lábak nincsenek "kéznél". Nyilván, nem csak a vadászat és az ezzel járó gyaloglás, a gyatra csizmák hordása, stb.lehet ludas a lábak kopásában, hanem az évek száma is.

Ha meg együtt jár a kettő, akkor nincs mit tenni, fel kell feküdni a műtőasztalra és  - miközben vésegetik a nem odavaló csontokat és egyengetik az ujjakat, hogy csizmába  és bakancsba férjenek -  el lehet gondolkodni, hogy a gyógyulásig mivel fog telni az idő. Mert az viszont ólomlábakon ballag, ha már a lábaknál tartok.

Belépett egy új elem az életembe, a türelem. Hogy szarná össze magát, aki kitalálta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.