Három pihés kis fej kandikál ki a fészekből, három kis rozsdafarkú fióka.  Már alig férnek egymástól, folyton helyezkednek, izegnek, mozognak, igyekeznek a legjobb helyet elfoglalni és a csűrüket hatalmasra kitátani, mert az kapja a legszebb kukacokat, aki élelmes. Így van ez nálunk, embereknél is, aki szerény, az szegény marad. A törtető meg gazdag.

 Kicsi lett már a fészek-lakás, ami eredetileg, csak a három tojás befogadására készült. Elnagyolt munka volt - láttam -  de biztos sürgős lehetett már a fészekrakás. A tegnapi nap, nagy nap volt rozsdáék életében, mert kirepültek a fiókák. Kicsit ügyetlenül, kicsit fejetlenül, nekiszállva ennek-annak, de végül valahogy visszajutottak a fészekbe. Most büszkén feszítenek a helyükön, úgy érzik, hogy felnőttek, pedig még a szülők etetik, őket - mondhatni erőn felül.

Éppen úgy, mint az embereknél !