Majdnem minden hétre jut egy vadütközés, a vadászterületünk határát jelentő 56-os úton.  Az országút "túloldalán" a Duna Dráva nemzeti Park területe - az ártér - simul a Duna és az országút közé, ahol gyakorlatilag nincs vadászat.  Bérvadászat formájában lehet ugyan itt is vadászni, de ez vicces dolog. Valamikor ezt a részt neveztem el Tündérkertnek, ahol korábban csodás libavadászataink voltak, majd egy nagyokos kitalálta, hogy ezt a csíkot is a Gemenchez kell csatolni és elvették tőlünk.

Most ugye az a helyzet, hogy egyik oldalon a mi területünk, a másikon a zavartalan Duna parti sűrűség, szegény vadak pedig mennének ide-oda, miközben a vadveszélyt jelző táblát semmibe véve száguldoznak az autók. A területünk felőli vetésen egyre sűrűbbek a vadnyomok, szarvasok disznók lábnyomait őrzi a nedves föld. Várható volt, hogy történni fog valami.

Ma délben csengett a telefon, egy elütött őzet találtak az országút szélén. Alig tíz perce jöttem el éppen azon a helyen.  Szegény sutát fejbe kólinthatta egy autó, más sérülés nem volt rajta. Féknyom sem volt, lehet, hogy egy kamionos nem is vette észre, hogy ütközött. Szegény vadaknak is ki kéne tenni egy táblát, hogy autós veszély.

Miután napok óta szakad az eső, vadászni nem lehet kijutni, de egy zsigerelést legalább bemutathattam az addigra összegyűlteknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.