Segíts testvér, nem tudok kapaszkodni, el fog sodorni a szél, nincs erőm, elveszett, elfogytam, kiszáradtam, haldoklom. Pedig milyen jól indult. Szinte robbanásszerűen jöttem a világra, anyám volt ez a csodás szilfa, apám volt  a Napsugár,  ölelkezésükből jöttem a világra. Amíg fiatal voltam és harsány zöld, addig éreztem, hogy bennem egyesül az erejük, apám fényéből anyámat tápláltam, hogy azután az emberek javára leheljünk élhető levegőt, ha már összeszennyezték. 

Nem értem, most miért kell anyámról lehullanom.Éreztem én, hogy elfáradt egy kicsit, mondta is, hogy szeretne aludni tavaszig. Apám fénye is olyan furcsa irányból és bágyadtan jön mostanában, amitől megszűnt bennem az éltető nedvek áramlása. Biztos ettől sárgultam be és fáradtak el a kapaszkodóim.

  Nagyon szeretem a szüleimet, de ha nem kellek nekik, akkor én is lehullok. Sokan vannak már odalent, ahogy lenézek, ott sem lehet rossz az élet, szorosan egymásra fogunk simulni, jó kis búvóhelyet adunk majd azoknak a szorgos kis valamiknek, akik ugyan nem éppen rigók, meg cinkék - akikhez eddig szokva voltam  - de ők is anyánkhoz tartoznak, akkor meg fontosak, ugye.

Azt mondta a bagoly, hogy belőlünk valami humusz nevű anyag lesz, amire anyánknak nagy szüksége van, ami nagyon jó dolog.

Nos testvérem, add a kezed és hulljunk !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.