A harag rossz tanácsadó - szól az intelem, írás témájában meg egyenesen veszélyes, mert a másik szlogen szerint, a kilőtt nyíl és a kiejtett ( leírt) szó, nem vonható vissza. Bánja a kórság, legyen aminek lennie kell, de akkor is elmondom a véleményem, erről az "állatmentő" nevezetű valakikről.

A hír teljesen friss, TV-ben is látható volt, amikor egy városkában ( szándékosan nem nevesítem ) - két őz és egy szarvas szaladgált össze-vissza, mígnem az őzeket az állatvédők valami udvarba kergették, ahol a szerencsétlenek addig rohantak fejjel egy  kerítésbe, amíg el nem pusztultak. Érdekes, a szarvas - talán mérete miatta - már nem jöhetett számításba, mint "megmentett" vad, így ő szépen visszasétált az erdőbe.

 Ez a történet hasonlít arra, amikor a Gemenci árvíznél is megjelentek ezek az önkéntes jótékonykodók, hogy ladikból mentsék az áradásból - egyébként jó irányba menekülő - őzeket. Ott meg az lett a vége - amíg az erdészek el nem zavarták őket - hogy a vadak visszafordultak és  egyenesen a halálba úsztak.

Kérdeném, hogy miért kellett ezeket az őzeket terelgetni? Ha senki nem riasztja őket, teljesen biztos, hogy maguktól is kitaláltak volna, ebből a nem túl nagy városkából. Mint ahogy az a két vaddisznó is ki tudott menekülni a Pesti belvárosból.

Elmondanám, hogy a szakértelmet semmiféle álságos, civil tudatlanság és lelkesedés nem pótolja, sőt annál veszélyesebb. Még a végére is "elsütnék" egy éppen ide passzoló mondást, miszerint a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

A két őznek bizonyára !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.