Hatvan kilométeres széllökésekkel riogatott az előrejelzés a csütörtöki fácánozásra. Volt is annyi ! Először egy csatorna két oldalán ballagtunk végig, ahol a csizmám a sarat dagasztotta, kalapomat meg a szél akarta ellopni. Amikor éppen a lábam alatt kerestem a kevésbé süllyedő helyeket ( mert a valamikor  márkás csizmámat kikezdte a sok évi vadászat és a cipzár mellett eresztett ) de a szél is vicces kedvében volt, mert a sálamat a szemem elé kanyarította, szóval lépni sem tudtam, de látni sem - persze, hogy éppen ekkor rebbent előlem egy kakas. Esélyem sem volt a lövésre. 

Nem bántam, mert tudtam lesz még esély lövésre, a sálamat meg megoldottam, mert a tarisznyám szíja alá dugtam, ahonnan már nem tudott a szemem elé tekeredni.

Sajnos a lyukas csizmám viszont hálátlanul cserben hagyott, amikor egy nádashoz értünk, hogy úgy mondjam jól belekeveredtünk, mert akár hová néztem, csak vizet láttam. Először még próbálkoztam a nagyobb nádtorzsákra lépni, de amikor már nem csak a cipzárnál folyt be a víz, hanem felülről is, feladtam a küzdelmet és úgy lábaltam a vízben, mintha nyár lenne és a lábam hűtése lenne a legnagyobb élvezet.

A viharos szélben csodálatosan repültek a kakasok, ha vadász olvassa ezt a bejegyzést, akkor az tudja, hogy mit jelent, ha méternél többet kell a madár elé fogni, hogy leessen. Igazi sport volt, még akkor is - vagy éppen azért - és nagyon élveztem, pedig tökig vizes lettem.

A nátha és a hőemelkedés már csak ráadás a remek vadászatért. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.