"Hazai" pályán, hónapok is eltelhetnek, míg egy szép kant látok, most meg rögtön kettőt is. Ennél nagyobb bajom sosem legyen, de a puskám nyugton hagyom, nem disznóra jöttem a Mátrába, hanem muflonra. Egy vegyes ivarú mufloncsapat óvatoskodna a szóróra, a Tekeres hegy teteje felől - ahogy távcsövezem őket, jerke és bárány  is van közöttük -  de a két disznó féltékeny a kiszórt kukoricára, ezért a muflonok felé rontanak, nem engedik őket közelebb.

A délutáni fény kezd szürkülni, egyre fogy az idő, de a két disznó nem tágít. Nincs mit tenni - döntöttem - el kell zavarni őket. A kézfejemet "csókolgatva" a szajkó riasztását utánozom, amit elég jól sikerült, mert a disznók elkullognak. Mielőtt  elbíznám magam, hogy jól tudok "szajkóul", lehet, hogy csak jól laktak és egyébként is elmentek volna.

A baj az, hogy a muflonoknak elegük lett a a várakozásból és eltűnnek valamerre, a sziklás hegyoldalban. Pakolászni kezdek a hátizsákomba, amikor egy róka jelenik meg a szórónál. Egy percig sem habozok - a róka itt sem kívánatos, bár fácán csak mutatóban fordul elő, de a veszettség valós veszély - így a rókát annak rendje módja szerint a másvilágra segítem, vadásszon inkább ott.

Muflonra jöttem, róka lett belőle - de ne bánom, mert van még egy teljes napom a vadászatra.

Tehát ennek az írásnak is lesz folytatása !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.