Egy jó kedd !

2016.03.11. 09:51

Ahogy az ember memóriája szakadozik, úgy kerül egyre többször használatba, a  - na, hol is hagytam abba? - mondat. Tehát, ott hagytam abba, hogy a Mátrában "alkottam" egy resztelt májat, vadmalacból. Mármint a májából! Erre szívesen vissza-vissza térek, mert  szeretek a sikerben feredőzni.

A "májvacsorát" követő reggelen illetve délelőttön - a jókora cserkelés ellenére sem sikerült muflonokkal találkoznom - csak messziről  - a szemközti hegyoldalban - láttam pár kost. Gábor és Misi  sem volt eredményesebb.

Délután, korábban, már két órakor indultunk, mivel a nekem szánt hely, a Tekeres csúcsán volt, ami "hegymenetben"  majdnem egy óra. Nagyon nem szeretem ezt a keskeny, köves, kanyargós hegyi szerpentint, ahol az egyik oldalon a sziklák meredeznek az ég felé, a másikon pedig - ahol éppen én ültem -  mély szakadék tátong. Hülye ízlése van a muflonnak, hogy ezt szereti. Abban bíztam, hogy már sötét lesz, mire visszaindulunk és akkor nem látom, hogy hová zuhanhatunk.

Nagy megkönnyebbüléssel ültem föl a kényelmes lesre, ami azt jelentette, hogy egy deszkát lehetett háttámasznak feltenni és akkor már sokkal jobban tűrhető a két-három órás ücsörgés, mint a háttámla nélküli itthoni leseimen. Eperke is bekucorodott a les sarkába, nagy naivan azt gondolva, hogy a pipám füstje majd kikerüli. Hát, nem kerülte. Jól nevelt ember lévén, azért dicsérte.

Nem telhetett el fél óránál több, amikor egy csapat muflon közeledett, de valami nem tetszett nekik, mert nem jöttek a szóróig, hanem  megálltak a szemközti hegyoldal bokrainak a takarásában, legalább száz méterre. Lehet, hogy megint egy disznó ólálkodott a környéken, miatta óvatoskodtak.  A csapatban volt egy gyenge bárány is,  úgy döntöttem, meglövöm. A lövés után eliramodott a csapat, köztük a bárány ! Nem akartam hinni a szememnek, de a rálövés helyén talált hasalji szőrszálak bizonyították, hogy alá lőttem. Nem kell mondani, hogy mennyire szarul éreztem magam.

Márt majdnem feladtam a reményt, amikor egy másik csapat jött - nem az előző jött vissza - és ebben is volt egy lőhető bárány, vagy már inkább jerke. A távcsőben jól láttam a becsapódást, de legnagyobb rémületemre - ez a csapat is elvitte magával a bárányt.  Keresgélni kezdtük Eperkével a rálövés helyét, de se vért, se "vágott"szőrt, egyszerűen semmit sem találtunk. Hiába bizonygattam Eperkének, hogy 100%-hogy meglőttem, hitte is meg nem is .Egyetlen támpont volt a csapat menekülési iránya, így elkezdtünk "szemre" keresni. Közben egyre sötétedett, mint ahogy az én életkedvem is.

Azután felhangzott a legszebb szó, ami létezik- Eperke kiabálta, hogy  - "megvan " !

Tanulságos a dolog, mert egy teljesen jó "blatt" lövéssel, még vagy száz métert futott a muflon, miközben egyetlen csepp vér sem volt!

De arra is fény derült, hogy az előzőt miért hibázhattam. Ugyanis kétféle lőszert kevertem össze, így az első lövést nem azzal a lőszerrel tettem, amire a puskám be lett lőve.

Ez az este mindhármunknak szerencsét hozott, a terítéken három muflon és két süldő feküdt.

Úgy búcsúztunk a Tekerestől, hogy jövőre, újra itt !

Ámen !

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr578464578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása