A megváltozott éghajlatnak sok negatív hatása lett, flórára, faunára, vízháztartásra egyaránt, köztük nem egy változás  már egyenesen drámai.  Nekem személy szerint ami legjobban hiányzik, az a szép hosszú tavasz, mert az szinte eltűnt, egyik napon még vacogunk és fűtünk, másnap meg egy szál gatyában napozunk. A legutóbbi bejegyzésem óta is "kitört" a tavasz, de azonnal átadta a helyét a kora nyárnak. Meleg -rekordok dőlnek meg sorban, a kórházak sem győzik a szívbetegek ellátását.

Néhány napja még a belvízzel küszködtek a gazdák, ma már a szárazságra panaszkodnak. A vetőgépek porfelhőt verve szórják a magot a szikkadt talajba. 

Az eddig bujkáló vaddisznók is "előkerültek", keresik az elvetett magokat. A vadászokból is csősz lesz ilyenkor, mert a vetések őrzésére megy az energia. A vadkár okozói - nyilván a - a vadak. Ez még nem egy okosság, de tény. A földtulajdonosok szeretnék "sterilen" használni a földjüket, ezért szegény vad lett az első számú közellenség. Miután a gazdák hangja erősebb, mint azoké. akik azt mondják, hogy a a vadnak is joga van az élethez - így a zöld ruhás bábszerv úgy döntött, hogy engedélyezi a szarvasok lövését ápr. 1-től. Konkrétan a tavalyi borjúkat lehet lőni. Ajaj!  Itt a baj, mert itt már sok a hibaforrás, amiknek csak egy része véletlen. 

Szóval itt a tavasz és annak rémes velejárója, a vadkárelhárítás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.