A sok esőtől a csalán már a lesem "derekáig" ért fel és a szórót is eltakarta, nagyon megérett a dolog a kikaszálásra.  Nem szeretem a zajos fűkaszákat, de gondolom a vadak sem. Ezért elővettem a kb. harminc éves kaszámat - állapota még többet mutatott - igazából  nem sok baja volt, csak mindene lötyögött, mint ahogy azt én ízületeim is teszik  Miközben éleztem a szerszámot, eszembe jutott a harminc éves múlt, amikor kaszálós "karrierem" kezdtem, mert a lovaimnak kellett a friss tavaszi fű, meg a szépre hízott lucerna - ahogy itt mondják a fenyer -  azt ugye meg kaszálni kell.

Én már nagyon meg voltam, elégedve magammal, mert a lábam sem vágtam le bokától, de a kasza hegyét sem vágtam folyton a földbe, szóval lelkesen csapkodtam a kaszával, bevallom, nem kis büszkeséggel.  Azért egy városiból falusivá  avanzsált embertől ez elég jó teljesítmény, ugye?  Persze, csak szerintem. Azután  összehozott a jó sorsom egy igazi kaszás profival, a Sz. Pistával, aki "civilben" fuvaros volt, így a lovak dolga hamar összehozott bennünket. Mondhatni haverok lettünk.

Nos, ő mondta egyszer a kaszás-tudományomra, hogy doki, ha te úgy húzol fogat, ahogy kaszálsz, akkor Isten óvja a falu népét.. Mondhatta nyugodtan, mert neki már egy szál foga sem volt, szépen sorban elhullajtotta őket. Viszont még a szalonnabőrt is meg tudta rágni a csupasz ínyével. Neki nem volt veszteni valója.

Egy biztos, a csalán kaszálását most is nagyon élveztem !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.