Amikor a szóróra kitett kukorica két napja érintetlen, amikor a sódarabon nem látszik a nyalás nyoma, amikor a dagonya vize nincs felkavarodva - akkor ahhoz tudnám hasonlítani a vadászatom, mint amikor tudom, hogy a moziban elmarad a vetítés, de azért  kiülöm az "üres" vászon előtt  azt a két órát, amire jegyet vettem. Hátha egyszer mégiscsak történik valami !

Persze ez így nem igaz és mint minden hasonlat erősen sántít, mert a lesen ücsörgés sohasem eseménytelen, erről mostanában a szúnyogok is gondoskodnak. Befújom magam, tetőtől talpig valami bio-riasztóval , ami állítólag nem károsítja a környezetet, de a szúnyogot sem. Egy gázégős  csodamasinám is van, ami valamit  párologtat, de ezek a rohadt mutánsok, már semmitől sem riadnak vissza.Talán még a pipám füstje a leghatásosabb, vagy ha nem, akkor a szívása legalább kellemes.

Igazából a jó gazda elégedettségével ülök a kedvenc helyemen, mert előző nap szépen ki lett kaszálva a nyiladék és a leshez vezető út, a dagonyába nőtt lapuleveleket is lecsapkodtam, szóval minimum négycsillagos körülményeket teremtettem a disznóknak. Csak már a marketing hiányzik, hogy jöjjenek már, csak tessék, csak tessék, óriási lehetőség, alacsony árak, luxus körülmények, előzékeny kiszolgálás, stb. Mondjuk szórólapokat is kéne osztogatni a kondáknak, amiben akciós áron hirdetem az általam teremtett pazar körülményeket és a gyors és fájdalommentes átalakulást a turkálós életmódból a tányéron tartózkodásra.

Ráadásul áfonyalekvárral !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.