Te gazda, nincs túl meleg a sétához? Mintha úgy emlékeznék, hogy reggel már jókorát meneteltünk, a második séta meg este esedékes - a kaja után. Hűha - most látom, hogy  a válladon lóg a kétlyukú bot, az pedig nekem mindig jót jelentett, de most - ha nem haragszol - meg vagyok zavarodva a meleg miatt.  Örülök én, persze, hogy örülök, hogy veled mehetek, rázom is a farkam sebesen, de te is tudod, hogy betegeskedem, ha azt a gyógyíthatatlan dudort, ami a fenekemen van, annak hívják.

-Bocsánat, hogy nyafogtam, de csak az indulás nehéz, most már mehetünk - bár még nem tudom, hogy hová és minek. Még szerencse, hogy nem kellett messzire mennünk, pár lépés után egyre többször nézed az eget, a kétlyukút is kézbe tartod, majd hirtelen felkapod és dirr-durr - jaj, de szeretem ezt a hangot - és látom is, ahogy esik az a kis szürke madár. Te gazda, hiszen ez a madár éppen ebbe a sűrű valamibe esett, amit te napraforgónak hívsz, ahová te sem szeretsz bemenni, vagy ha igen, akkor igen csúnyákat szoktál mondogatni.Tudod, mit?  Legközelebb  úgy süssed el a durranó botot, hogy a kis szürke éppen elém essen - akkor esetleg beszélhetünk arról, hogy szívességet teszek neked. 

 Na látod, ez a második már éppen kettőnk közé esett, de szerintem közelebb hozzád, úgyhogy vedd csak fel nyugodtan, ne engem egrecíroztass.

-  Most meg minek kellett ez a gyermeteg próba, hogy eldobod egy pár méterre és engem biztatsz, hogy hozod, hozod?  Tudom én a dolgom, látod, a számba is veszem - pedig egy csepp nyálam sincs - úgyhogy siessünk haza, mert inni szeretnék.

- Egyébként gratulálok az idei első szürkédhez !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.