Nem nekem kéne "mosakodnom"!

2016.12.04. 11:06

A mozdulataim a készülődésem még a régiek voltak, a lesem is a helyén várt, de valami nagyon megváltozott.  Mármint bennem. Az erdő sem értette, miért nem a szokott derűvel mászok a lesre, amit az öreg tölgy szóvá is tett.

- Mi nyomja a szíved öreg fiú, nem így szoktál te idejönni ? - érdeklődött a maradék száraz leveleit zizegtetve.

-Várj egy kicsit, rápippantok, azután majd mesélek !

Tudod, az úgy volt, hogy a jövő évi változások, a vadásztársaságok jövője fölötti aggodalmak - egészen az elmúlt hétig - úgy tűntek, hogy bennünket nem érintenek, mert ezt így mondta az arra illetékes. Én meg elhittem. Azután egy gyűlés keretében - hogy úgy mondjam - a vadászbecsületem lett lealázva, mert a teljesen szabályosan, engedélyezett keretek között lövetett szarvasbika árát, úgy említették együtt a társaság megszűnésével, hogy néhány rókalelkű azt egy tételben nekem tulajdonította.

Tudod tölgyfa komám, ismerem én a mondást, miszerint aki "szelet vet, vihart arat" - de a becsületemért vállalom a vihart, akár a cunamit is.A vadászat nem a fortyogó lélek lehiggasztására való - szerintem - hanem a természettel való derűs együttlétre. Eddig  így is tettem, a gondom, bajom sohasem vittem fel magammal a lesre, de most  a súly nagyobb lett, mint amit otthon lehet hagyni.

Húsz évgyűrűddel ezelőtt, már megéltem egy cunamit, amit egy kis szekcsői csapat élén kevertem - miszerint, az adott lehetőséget kihasználva, de egyben az akkori hatalmasságokkal szembemenve - önálló vadásztársaságot fabrikáltunk. Most nem részletezem tölgy haver, hogy erre az állásom is majdnem ráment, a rendőrség is aktívan érdeklődött utánam, stb. de álltam, a sarat, mert értelme volt. A komisz helyzetet még komiszabb időszak követte, mert ugye üres zsebekkel kezdtük a pályafutásunk.

Jobb híján, magamat neveztem ki vadőrnek - de tettem is a dolgom -  amennyire a munkám mellett lehetett. A vadásztatások miatt, hetekig csak pár órát aludtam, de már a második évbe gyűjtöttünk egy kis pénzt, amivel el lehetett indulni.

Hát talán ezért is,meg a rengeteg beleölt munkám miatt is,  nem beszélve a területen lóháton bebarangolt szép évekért  - bár semmi kézzel fogható okom nem volt rá - de a sajátomnak is tekintettem egy kicsit ezt a területet.

Az viszont közgazdasági tény, hogy egy területet érzelmekkel nem lehet megvásárolni csak egy kocsideréknyi pénzért. Ha már eszembe jutott, akkor búcsúzóul is egy mondást engedjél meg, azután tényleg hazamegyek, miszerint aki fizeti a prímást az rendeli a nótát.

Kemény és egyértelmű szabályok, ahol nincs helye a nyafogásnak.

Az a bika pedig - ha már fizető kereslet nem volt rá - akkor a létező legjobb helyre került.

- Kösz öreg, hogy meghallgattál, azért vigyázz majd azokra is, akiket az új módi ideültet - de most búcsúzom, mert hidegebb is lett, mint amire készültem, mert a lelkem fagyott meg, de cudarul.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr6612021175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása