Mintha a Teremtő is megelégelte volna azokat a szemétségeket, amit az új vadászterületek és a semmiből előkerült új tulajdonosai művelnek -  mert a madárinfluenza és a közeledő sertéspestis formájában - keményen büntet. Kőkeményen !

De igazából a baj az, hogy  - mint eddig minden ilyen változásnál - végső soron, ezek levét a vadak isszák meg, még ha a területhatárok módosításának ötlete és húsz évre megszabása, nem ördögtől való, sőt, kétségtelenül abban bizonyos  természetvédelmi elvek is érvényesülnek. De minden terv csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle és itt már közel sem a szakmai szempontok érvényesülnek, hanem lobbiérdekek.  Baj csak akkor van, amikor ilyen-olyan gazdasági-politikai érdekek mentén szabják újra a tulajdonosi kőrt. 

Nos, ezek után, valami szépet és vidámat ! Ennek témáját pedig Samu kutya szolgáltatja, aki immár ötödik hónapjába serdült, már tudja, hogy neki mi a jó és mi a rossz, amik iránt ki is fejezi óhaját, vagy ellenszenvét. Következetes kutyatartóként keményen elhatároztam hogy Samuból nem lesz "szobakutya", a  fűtött kutyaól és Vahúr kutyus társasága, éppen elég luxus neki ahhoz,  hogy a legkeményebb mínuszokat is simán kibírja. Ebből a keménységemből annyi valósult meg, hogy miközben ezeket a sorokat írom a vadászszobámban -és  "természetesen" a fotelomban - alszik. Amikor mozdulok, nagy óvatosan, csak az egyik szemét nyitja ki résnyire, mondhatni sandít rám, hogy nehogy eszembe jusson kivinni, hiszen ő nagyon mélyen alszik.

Ha a két eseményt egymás mellé teszem, a vadásztársaságit és a Samu kutyáét, akkor kétség sem fér hozzá, melyikben telik nagyobb örömöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.