Hányinger !
2017.01.28. 12:11
Nem túl "gusztusos" a téma, aki még sosem hányt és a kutyája sem, az ne olvassa.
Samu vizslám szépen kikupálódott, jó a természete, értelmes, de pechemre és az övére is, nem bírja az autózást. Ugyanis ahogy elindulok vele, azonnal hányni kezd. Ez még annál is rosszabb,mint amikor egy felnőtt kutya akkorákat ereget, hogy még a szoba sarkába fészkelt pók is leszakad hálóstól, pedig ez még csak a hanghatás. Az ezt követő sunyi bűz, pedig már "csak" hab a tortán. Ezért a galád tettért a gazda a felelős, mert vadászat előtt nem biztos, hogy húsokkal kéne a kutyát megtömni. De ez mégis csak egy normális "üzemmód" mert nem ott jön ki a kaja, mint ahol bement. A hányás, pedig - embernél, állatnál - nem biztos, hogy a boldogság érzése.
Samuval nem tudok mit kezdeni, ráadásul sajnálom szegényt, mert ő sem tehet róla. Viszont mennünk kell, mint legutóbb az állatorvoshoz, ahol a kötelező szurikat kapja. Most már ott tartunk, hogy az autóba is nehezen száll be, mert rosszak az emlékei, amit okos kis fejével nem felejt.
Először a nyála ered meg, de úgy és annyi, amennyit el sem tudok képzelni, hogy honnan jön, miközben bocsánatkérő szemekkel néz rám. Ez az "adag" az üléshuzatomat áztatja el, de ez még nem lenne baj, veszek másikat.
A nyálcsorgás után jön viszont a "sűrűje" - pedig utazás előtt nem kap enni - de valahogy előhoz a gyomrából korábbi, sosem látott falatokat, amiket azután a kocsiba tett újságpapírok mellé, lehetőleg a padlószőnyegre, szép kis kupacokban kiporcióz.
Utána rám néz, segélykérően : - gazda meddig kanyargunk még ebben a büdös micsodában? - mondja a tekintetével.
Megsimogatnám szegényt, de ragad mindene, így marad a nyugtató szó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.