A tavasz első napja esősen, szomorkásan állított be, mintha tudná, hogy van mit siratni. Mielőtt én is "elsiratnám" a vadásztársaságunkat, szeretném gyorsan leszögezni, hogy az életben vannak sokkal, de sokkal nagyobb bánatok, tragédiák, mint egy vadásztársaság lenullázása, de azért a mi történetünk sem "piskóta", hogy ezzel a nem túl szellemes jelzővel éljek.

Miután 37 éve itt élek, sőt , el sem tudnám képzelni máshol az életem, ezért nem fogok senkit minősíteni ebben az ügyben, pedig volna kit és volna rá jelzőm is.

Húsz évvel ezelőtt - amikor ezt a kis társaságot összegründoltuk - akkora hatalmasságokkal kellett szkanderoznom, hogy arra majdnem ráment az állásom is. Nehéz szülés volt, de  éppen ezért lett egy kicsit az enyém is a terület ami mától kezdve egy cég protokoll kiállítóterme lett.

Az "enyém" tudatomat erősítette az a  - pár éve elhangzott kijelentés is - miszerint ide nem kellenek "vidéki" jelentkezők, majd a mi fiaink, esetleg unokáink fognak a helyünkbe lépni. Igazi szép és nemes szándék, de köddé vált. Illetve pénzzé ! Nos, ha a gyermekeink öröklik a területet, akkor tegyünk is érte valamit, így kezdtem bele a fácán programba, ölve bele pénzt, energiát, stb.  - de az ember a gyerekének mindent megtesz. Hogy úgy mondjam, adtam a szarnak egy pofont !

A Dunaszekcső Duna Vt élt húsz évet, béke poraira !

Az ebben mesterkedőknek pedig küldenék egy kínai mondást, amiről még nem tudták eldönteni, hogy átok-e, vagy más valami. Ki-ki döntse el, mi illik rá !

"Élj meg érdekes időket! "

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.