Szerintem, én jól kiteltem, mondhatni koromhoz képest fejlett vagyok. Már csak röhögnöm kell, ha visszagondolok azokra az időkre, amikor idekerültem, mert akkor a bőröm úgy lötyögött rajtam, mint amikor a kétlábú gyereke magára húzza az apja kabátját. Most már azt is tudom, hogy ami a fenekemből kinőtt az a  folyton izgő-mozgó valami, az hozzám tartozik és én mozgatom. Egy kicsit sajnálom ezt a felismerést, mert olyan jókat üldöztem, amikor karikára hajoltam és szédülésig forogtam, de soha el nem kaptam. Még szerencse !

Már kezdem azt is érteni, hogy "vissza"! Rohanok is azonnal, mert ennek általában egy kis falatka a vége. Ha nincs falatka, akkor simogatás, meg játék van - hát mit ne mondjak, ez sem rossz, de a másik az igazi. Már azt is tudom, hogy gazda levethető bőrének melyik zsebéből kotorássza elő a jóízűt, így azonnal azon az oldalán pitizek neki, hadd örüljön. 

Szokott a gazda olyanokat mondani - amit persze nem értek - hogy mi hiába erőlködünk, meg tanuljuk az elhozást és az egyéb kunsztokat, a vadászterületünk nélkül, csak operettvadászok leszünk. Ilyenkor szomorú is, jó lenne tőle megkérdezni, hogy aki ezt okozta,annak  harapjak -e egy jó nagyot a fenekébe ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.