Nem tudom, mi lenne a helyes megnevezése a tegnapi vadász-horgász "majálisnak". Először is, a propagandája szinte nulla volt. Bevallom, én is csak a helyi - hogy finom legyek, erősen irányított - lapban olvastam róla egy rövidke beharangozót. Ennek megfelelően a résztvevők is a "szokásosak" voltak, a kitelepült vadásztársaságok jó része csak a főzésre hegyezte ki a részvételt. Kevés trófea, annál több elárusító stand - mentségül, hogy nem a gagyi kategóriából.

Az esemény "fővédnöke" nem kisebb személy volt - illetve lett volna, ha lejön - mint a mi Zsoltikánk, a parlament első sorának legtöbbet bólogató kiválósága .De a mohácsi polgármester sem ért rá, így aztán maradtunk magunkra, ahol mindenki ismert mindenkit, mert zömében csak azok jelentek meg, akik még őriztek valamit a hagyományokból. 

A bográcsok körül ténykedők kitettek magukért, finom illatok lengték be a Széchenyi teret, meg a főtribünt, ahol az aktuális kitüntetettek vehették át az érmeket. Volt, akinél a vadászati életút ismertetése hosszan tartott, mert valóban munka állt mögötte, de olyan is volt, akiről csak a Kamara és a Védegylet gondolta, hogy - praktikus okokból - plecsnit kell a mellére akasztani.

Sajnálom, hogy a mi társaságunk - még ha ilyen megnyirbált formában is -  nem képviseltette magát. Még szerencse, hogy a szekcsői pecások egy remek halászlével előrukkoltak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://acelcsaba.blog.hu/api/trackback/id/tr712486733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása