Mézédes vadászat !
2017.07.14. 15:04
A szép rendre kaszált lucerna bódító illata, még a magaslesre is velem jött, de a szépséges Naplemente, a napok óta dühöngő forróságot felváltó enyhülés, szinte minden érzékszervemet csúcsra járatta. A pipám bodorodó (nekem) finom, édeskés illata, már szinte hab a tortán volt. A lucerna melletti napraforgó táblából egy derék bak szaladt ki a lucernából, ahogy a távcsövem közel hozta a fejdíszét, azonnal enyhe izgalom töltött el, mert éppen ezt a bakot kerestem.
A távolságmérőm egy kicsivel többet mutatott, mint kétszáz méter, de ennyit még "tud" a puskám is, meg én is, ha jó napunk van. Amíg a bakot figyelgettem, ő fogta magát és lefeküdt. Fekvő vadra meg ugye nem lövünk. Nem volt mit tenni, mint várni.
A békés várakozást egy közeledő autó búgása törte ketté, az autóban fehér méhész ruhába öltözött fiatalemberek ültek, akik a lesem alá érve elnézést kértek a zavarásért, de megígérték, hogy hamar végeznek, de kénytelenek visszafelé is errefelé jönni.
Legalább udvariasak voltak, a bak pedig köszönte szépen a zavarást, ami nagy valószínűséggel az életét mentette és visszanyargalt oda, ahonnan jött.
Mit lehet ide zárszónak írni? Mondjuk azt, hogy éljen a megbonthatatlan, méhész-vadász barátság !
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.