Hogy miképpen fogom összefésülni a vadászos történeteket, a Firenzei Uffizi képtár látogatásával, még nem tudom, talán a végére kiderül. Kaptam egyszer egy haragos kommentet, amiben -  állítólag - áthallásos volt az írásom, mert az erdei állatok tanácskozását, a jelenlegi közélethez és annak szereplőihez hasonlítottam. Pedig ez egy állatmese volt, "állati" szereplőkkel - szóval a blogomba passzoló. Meg igaz is !

Nos, akkor kezdeném azzal, hogy a Firenzébe érkező buszok, csak valahol a külvárosban parkolhatnak, innen a belváros - erős gyalogtempóban is - két és fél óra. Ez az ütem, a fácánvadászatok hajtósorának a tempója - ebben bőven van részem - nyögvenyelősen erőltetve a párhuzamosságot, ez az első közös pont a városnézés és a vadászat között. 

A második a türelem, ami kell a vadászathoz, de az Uffizi előtti hosszan kígyózó sorban álláshoz is nélkülözhetetlen. Hiába az előzetes jegyfoglalás, a belépéskor röntgenkontroll, személyes motozás, stb, szóval nem egyszerű a bejutás. 

De a "zsákmány", a látvány, mindenért kárpótol, annak ellenére, hogy a híres-neves képek előtt több sorban állnak a turisták, még szerencse, hogy nagy részük vágott szemű és kisebb mint másfél méter. 

Egy művészettörténész volt a "felvezető vadász", aki a reneszánsz nagy festőire koncentrált, élén Botticellivel. Csak három csodát említek a sokkoló szépségek közül, A Tavaszt, a Venusz születését és az Angyali üdvözletet. 

Az Angyali üdvözletnél nyert számomra képi értelmet a Miatyánk egyik sora, " áldott vagy te az asszonyok között".

A vadász dicsősége a trófea, ezen a napon az én "trófeáim" ezek  a kép lettek..

Ugye, hogy valahogy mégis összegyúrtam a kettőt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.