Egy vadászterület vadeltartó képessége több tényezőből állhat össze. Ennek egy része, természeti adottságoktól, másrészt az ember jótékony vagy káros jelenlététől, beavatkozásától függ. Ezek csak elnagyolt "okosságok" az ökológia ennél sokkal bonyolultabb - de most nem ezt akarom kifejteni. 

A legutóbbi vadászatunk kudarca megkívánta ezt a bevezetést. Egy olyan társaságnál vadásztunk fácánra, ahol az előző években - egy nagyon szorgalmas és hozzáértő hívatásos vadász  - vitte a hátán" a fácánnevelést, az etetést, a dúvadak gyérítését, stb  Volt is vadbőség, élvezetesek voltak a vadászatok, de ennél több, eredményesek is.

Nos, ebből mára semmi sem lett, a vadőr távozásával  - az egyébként jó adottságú terület - gyengélkedni kezdett, ugyanis a mai körülmények között nem lehet "csak" a Jóistenre bízni a fácánnevelést. Szomorú, ha egy fél napos "menetelés" után, csak egyetlen kakas árválkodik a terítéken. 

Innen nem messze viszont azt láttuk, hogy az emberi gondoskodás eredményeképpen a korábban majdnem teljesen kipusztult üregi nyúl populáció milyen szépen felszaporodott.  A nyulak kiváló kondícióban vannak, ráadásul egyre nagyobb olyan területet hódítanak meg, ami semmi másra nem alkalmas. Így színesítik a vadászati lehetőségeket, a károkozásuk határain belül. 

 Ennek a napnak a történéseit Diana felügyelte, mert a sikeres üregizés után, egy  balesetet is sikeresen  túléltünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.