Egy kora délelőtti  beszélgetésből részletek. Helyszín, egy Kecskeméthez közeli vadásztársaság, szereplők, szerénységem és vadász-baráti köröm és Józsi, meg a névtelen társa ! 

- Józsi mióta van odabent? - szólt a kérdésem, Józsi gazdájához.  "Saccperkábé" - emígy a válasz - egy órája. Ez akkor egy patthelyzet, se nyúl, se görény ! Úgy látszik, nem csak én vagyok nyűgös a náthám miatt, hanem a nyulak sem akarnak ugrani, a görény is sztrájkba lépett. Tudom, hogy a görényes vadászat türelemjáték, nem az izgágáknak  való - ebben én aránylag jó vagyok, a türelmem csak birkai mércével mérhető - de ez már nekem is kezd sok lenni. 

Áthurcolkodtunk egy másik öregi várhoz a "maradék"- még névtelen -  görénnyel, Józsit és a gazdáját az első helyen hagyva .Ebből a várból se akartak kelni a nyulak, a kis görény feje, hol az egyik, hol a másik bejáratban tűnt fel, de azonnal fordult is vissza, élvezte a dolgot. Én meg a takonytól homályos tekintettel csak bámultam magam elé, de még akkor is, amikor egy üregi elszáguldott előttem. 

Helyesebben próbálkoztam én, de hiába húztam a szegény elsütőbillentyűt annyira, hogy majdnem kiegyenesedett, a bebiztosított  puska csak nem akart elsülni. Még jóhogy !

Az üregi talán még most is röhög a bamba vadászon. Tanulság - ha van - taknyosan tessék ágyban maradni és forralt bort iszogatni.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.