Ha valamit nem szeretek a vadászati szóhasználatban, akkor az a vadkárelhárítás ! Így, egybe írva !  Kár mindíg volt, mert vad is volt, valamilyen szinten hárították is, de az új földtulajdonosok nehezen emésztik, hogy ha vad van, akkor kár is keletkezik, amikor pedig megszerezték a földjeiket - olykor erősen kétségbevonható módon -  a rajta élő vadat is megörökölték. 

A kérdés. a kár mértéke. Miután a legújabb módi, hogy a földtulajdonhoz a vadászati jogot is "lenyúlták" az újkori földbárók, most tipródhatnak, hogy melyik ujjukat harapják meg, legyen mire vadászni, de kár se legyen,

Nos, ez úgy működik, hogy vetési időszakban a vad ellenség, éjjel-nappal lőni, kergetni, űzni, azután szeptemberben meg jó lenne nagy és szép bikákat lőni. Sokat !

Hát ez az, ami nem megy ! 

De attól tartok, hogy a kapzsiság fog győzni a vadgazdálkodás fölött és már most elrebeghetünk egy imát szegény, ártatlan vadak lelki üdvéért !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.