Az anyagmegmaradás klasszikus törvénye szerint: " anyag nem vész el, csak átalakul." Ebben bíztam, amikor a Vahur kutyám lelépett, miszerint tacskó sem vész el, csak átalakul...! Önfejű, konok, szökevénnyé !  Érdekes a tacskók lelkivilága ! Tud hízelegni, bújni, szereti a simogatást, pórázon engedelmes, de ahogy önállóságot kap, kitör belőle a mindenre kíváncsi, csavargó vérű, engedetlen tacskóvér. 

Szinte méterben kifejezhető az a távolság, amikor hat rá a szó - kb. öt méter - de utána már lehet csujjogtatni, rojtos szájúra fütyülgetni, szarik rá, illetve rám, behúzza a nyakát, ami egyébként sem sok van neki és rohan bele a nagyvilágba. Ha nem ismerném jól a fajtáját, még meg is sértődnék, hogy a kutyám nem szeret, menekül tőlem, de ez  - hála Istennek - nem így van, mert  visszajön. Egy fél nap múlva ! Koszosan, büdösen,. fáradtan, szomjasan ! 

Ezt én tudom, nem egyszer eljátszottuk már, de Samu nem ! Samu vizsla totál kétségbe esik, ha Vahur lelép, bánatosan tutul az ég felé fordított fejjel. Nagyon sajnálom szegényt, mondani szoktam, hogy nyugi, semmi pánik, meg fog jönni a lakótársad, de azért bennem is van némi félsz, nehogy a kis hülyét elüsse egy autós, vagy olyan kaját szedjen fel, amiből baja lehet.

A mai napnak is happy and lett a vége, délután kettőre megérkezett, éppen úgy ahogy vártam, koszosan büdösen. A szagából ítélve, kalandos délelőttje lehetett !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.