Na jó, rendben, dobjad ! De egy kicsit már unom, igazából nem egy nagy élmény azért a fadarabért szaladgálnom ! Nem mondom, amikor frissen lőtt fácánt dobálsz - természetesen nem a vad gyalázása, hanem az én okosodásomért - az egészen más. Annak van értelme.

Annak van szaga is, isteni szaga, könnyű megtalálni, bárhová esik. De ennek a kis darab fának igencsak unalmas és szerény üzenete  van, nem könnyű a magas fűben megtalálni. Amikor pedig te gazda azt hiszed, hogy csak úgy, töketlenül szaladgálok, mintha nem találnám - ráadásul a kezeddel hadonászol, hogy erre, meg arra keressem -  akkor simán hülyére veszlek.

Tudom én, hogy hol van a fadarab, de már nem érdekel. Én azért nem egy gyagyás csökevény kutya vagyok, aki csak a gazda seggét nyalja, nekem elveim vannak. 

Például az, hogy akkor legjobb ugatni, ha már minden elcsendesedett a környéken, az ablakokban elalszanak a fények, a kétlábúak aludni akarnának. Hű, de jól szól ilyenkor a hangom. Válasz is jön rá hamarosan, először egy, azután sorban bekapcsolódnak a környékbeliek, szép csendes estéken gyakorlatilag a falu összes haverja velem ugat !

Hogy ez miért nem tetszik a gazdának, a fene sem érti !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.