Az előző napi gyenge olvadás által megőrzött és az éjszaka folymaán csontkeményre fagyott jégbordák, úgy ropogtak az értem jövő autó kerekei alatt, mint a puskaropogás. A csúszós utat, némi köd tette még izgalmassá, de hát a vadász nem a meterológiára és a józan eszére (,ami majdnem azonos a feleségek véleményével) hallgat, hanem a szivére, szenvedélyére. ( ezt meg már az asszonyok nem értik).

De milyen jó is, hogy elmentünk, mert ez a nap emlékezetesen jóra sikerült.  A vadászterületet már ismertük, a vadászat módját is, hiszen a hosszan, kilométereken át kanyargó nádasos csatornák - jó kutyákkal - jól vadászhatóak. Egyre másra rebbentek a fácánok, zömében kakasok, a puskák is tették a dolgukat, aminek eredménye  - alig három óra alatt - 22 kakas lett. 

De esett egy nyuszt és egy hatalmas kanróka is.

A szerencsétlen sorsú, de már lassan rendbejövő térdem is állta a "sarat" illetve havat, csak egyszer ragadtam be egy merdek árokba, ahonnan viszont a jóbarát segített ki, de olyan vehemenciával, hogy hason landoltam a "túlparton" ! Erre mondaják, hogy jó a barát, ha sz.....  is !

Sosem rosszabb napot ! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.