Bevallom, hogy nagyon szorít engem ez a magamra erőltetett "vadászíró" zakó. Miközben tálcán kínálja az élet a reagálásért kiáltó témákat - én tartom magam a kilenc éve elkezdett vadásztémákhoz - talán okosan, talán nem.

Okosan azért, mert a közélet, vagy annak írásos árnyéka a facebook, védtelenné és kiszolgáltatottá teszi a rátévedőket, adja és kapja a szennyet, mintha kirakatba hánynák le. Ebből én nem kértem, maradtam az ódivatú blogomnál és annak tartalmánál.  - okosan. 

Nos, ennyi elég előzetesnek, most pedig jöjjön a vadászat. 

Vártam ezt a csütörtököt - mint a többit is - mert ezen a helyen nagyon jókat szoktunk fácánozni. Igazából nevelt fácánokról van szó, de ez nem zavaró, mert a volierből kiengedett madarak elszélednek a több száz hektáros területen, jó búvóhelyeket találnak, kutyákkal jól vadászhatóak, szóval majdnem olyanok, mint az "igaziak"

Ennek feltétele, hogy valóban legynek a területen madarak. De ezen a napon nem voltak. Mint kiderült előző nap igen jó puskások járták ugyananezen részeket és bizony "összcsipegették" a fácánokat.. nekünk már csak az eldobált töltényhüvelyek látványa maradt.

Egy helyen lett volna pár madár, de akkor már szinte feladtuk, csak tébláboltunk, a madarak pedig gyalogosan elszöktek. 

Ez a nap nem fog aranybetükkel beíródni a vadászemlékeim közé. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.