Ha nagyon lecsupaszítjuk a vadászati módokat, ha a puskák lehetőségével azonosítjuk őket, akkor vagy apróvadazunk vagy nagyvadazunk - mikor melyik puska van a kezünkben.Nos, ez így egy nagy marhaság, mert bőven vannak átfedések, de erről majd máskor, vagy sosem. 

Mit is akaok ebből kihozni, Nos azt, hogy hétről hétre rendszeresen fácánozok ugyan-  nyilván csak az öt hónapig tartó szezonban - ami azért elég sok alkalom, amire bárki mondhatná, hogy nem unom-e.Visszatérve a bevezetőhöz, amiben leegyszerűsítve ez az apróvadazás -, meg a  "szenvedő alanya" a fácán,-  alapjába véve állandó, de a vadászat körülményei, még kétszer nem voltak egyformák. Mint ahogy két egyforma lövés sem létezik.

Nos, e hét csütörtökén is egy olyan helyen vadásztunk, ahol már többször is "előfordultunk". Voltunk itt már viharos szélben, csikorgó hidegben, hóban, sárban szóval mindenféle körüllmények között. És mindíg mást hozott a terület, volt amikor már mi sokaltuk a lőtt madarakat, volt, amikor annak az egynek is örültem amit a viharos szél fölém sodort.

De ennek a csütörtöknek volt egy sztárja  - a házigazdát leszámítva - aki pazar lövéseket adott le - igaz., mintha valami mágnes lett volna benne, akár hová állt, a fácánok felé repültek.

A másik sztár egy vizsla volt. Egy jókötésű német vizsla. Olyat "alkotott" amit filmezni kellett  volna - ugyanis éppen a Gábor barát két toronyfácánját apportírozta úgy, hogy mindkettő a szájában volt ! Ilyet én még soem láttam, de mások sem!

Ugye, hogy nincs két egyforma vadászat?

Profi kutya, profi munka !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.