A tavaszi madárvonulásban az utolsó érkezőek a gyurgyalagok. Akkor jönnek, amikor már a gólyák költenek, egyre másra kelnek ki a fiókák. Valamelyik reggeli kutyasétáltatás közben hallottam jellegzetes hangjukat, a prütty, prütty, éneket, ami valahogy nincs arányban csillogó, csodálatos kis alakjával, mint ahogy a páva is csak addig szép, amíg meg nem "szólal". 

Abban is különleges ez a madárka, hogy a fészkét lőszfalakba vájja, abban rakja le tojásait. Kolóniában él, ha valahol alkalmas lőszfalat találnak, akkor azt sűrűn telefurkálják és "lakótelepet" alkotnak.

Ennek a kis ékszernek egyetlen hibájául róják fel, hogy táplálékában fő helyen a méhek szerepelnek. Legjobban úgy sebezhetőek azek a madárkák, ha eltömeszelik a lyukak bejáratát, pusztulásra itélve az utódokat.Sajnos, gyakori, a méhészek erről többet tudnának mondani !

Nagyon régi az én történetem, a nyolvanas évekből való, amikor a halastvakhoz vezető szurdok löszfalában egy gyurgyalag csapat talált helyet. Gyakran vezetett arra az utam, sokszor -  ha kellett ha nem -  mert a gyurgyalagok csodás látványa egy kicsit Afrikát hozta ide nekem, a lakóhelyem közelébe.

Azután az egyik reggel egy markólógépet látok a szurdokban, ahogy  hatalmas kanalával harapja a szurdok löszfalát, miközben a rémült kis madarak, az elpusztult fészkeiket keresték.Akik ismernek tudják, hogy jogtalanságért, vadászatban egyre gyakoribb barbárságért,rossz modorért  nem megyek a szomszédba, a sajátom használom ! 

Momdom a jóembernek - aki ránézésre sem a tudományos akadémia levelező tagja lehetett, hogy tudja-e egyáltalán, hogy mit csinál. Hogy mennyi fészket pusztított el ? Nézett rám és nem értette, hogy mit pöccögök. Neki azt mondták, hogy homok kell, hát itt van homok, innen fog vinni !

Akkor mentő ötletem támadt.Tudja-e - kérdeztem - hogy a fészkelőhely pusztításáért komoly pémzeket kell fizetni büntetésként?

No, az már más! akkor máshová megyek, magát meg nem akarom többet látni !

Ebből az óhajából semmi nem lett, mert majdnem szomszédok lettünk, sőt a békesség is helyreállt közöttünk. Milyen érdekes az élet, a fia nagy vadász lett !   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.