A következő napra jósolt eső miatt, nagy nyüzsgés volt a határban, rendsodrók, bálázó gépek serénykedtek, mentették, ami menthető. Ismerős lesre ültem, ahol az előző alkalommal egy erős testű bakot láttam, de az esteli sötétben ennél többre nem tellett. Bízva abban, hogy ezen a napon korábban bújik elő, korábban, ahogy a rendsodró az előttem  fonnyadozó lucernának kezdene neki,  kényelmesen elhelyezkedtem -  amennyire egy les keskeny ülésdeszkáján -  ez lehetséges. 

Ezen a napon, mintha a a szúnyogok is vesztettek volna gyilkos ösztönükből, a ruhámra spriccelt risztó is elég volt ellenük. Lehet, hogy  érezték - vagy tudták? -  tőlük az is kitelik -  a következő napra beigért viharos szél elől jó lesz elbújni.

Ha nem  dohogott volna a traktor a közelemben és nem aggódtam volna, hogy a traktorost a munkakedve az őzbak megjelenése előtt  elém hozza és ezzel, az én vadászatomnak befellegzett - akkor hibátlannak minősítettem volna a helyzetem. 

Békésen eregettem a pipám füstjét, ami nálam az abszolút béke jele, amikor egy lepkepár lebbent elém, csodás táncot lejtve, kicsit kergetőzve, kicsit évődve, olykor egészen előttem repkedve, szemet gyönyörködtető, lelket vidító előadást produkálva..  De hiszen én már láttalak benneteket - állapítottam meg - hisz legutóbb is táncotokkal szórakoztattatok !

Nem tudom, hány percig tartott a  táncbemutató, mert a bálázó az előttem lévő lucernára fordult és nagy port verve nekikezdett a munkának - az én két kis táncos leplkémet is elzavarva.  

Eddig tartott a "vadászat", de egy percig sem bánkódtam, hiszen szinházban voltam - a természet nagy szinházában, ahol két kis törékeny, szerelmes lepke, egy csodás darabot adott elő !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.