Egy lankás domb oldalában állt a les, jó kilátással a halastó és a les közötti erdőszegélyre. A víz közelsége miatt a hőség is elviselhetőbb volt, ha nem lett volna sok szúnyog, akár idillinek is nevezhettem volna a körülményeket. 

Egy keskeny tarló ékelődött a les bal oldala mellet az  erdő ölelésésbe, a meredeksége miatt nem írígyeltem a kombájnost, aki itt aratott. 

Még javában pipázgattam, amikor egy rókacsalád bújt ki az erdőből, egy rókaanya és négy süldő gyermeke. Valami színes furcsaságot vonszolt a rókamama, amiről a távcsövem tudta" megmondani", hogy egy vadkacsa gácsér az áldozat. Vuk története jutott eszembe - igaz, ő fiú róka volt - akinek első áldozata Tás, a kacsa lett. 

Nagy játék kezdődött, a gyerekek kaptak egy szárnyat,hogy azzal játszanak, amit azok meg is tettek, fergeteges rohangálást, bírkozást csapva, igazi szórakoztató műsort produkálva. 

Okos volt a rókamama, hogy nem adta a "közösbe" szegény kacsát, így az közeledő esti szürkületben a rókagyerekek elindultak a tarlón egerészni. Úgy látszik ez is az oktatás része volt !

Bevallom, eszembe sem jutott, hogy ezt a családi idillt lövéssel széttörjem. Majd ha felcseperdenek és szép bundát növesztenek - nos akkor már más lesz a helyzet !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.